Paradicsomos húsgombóc - "töltött paprika"

Töltött paprikát pár hónapja készítettem először. Azelőtt valahogy nem mertem hozzáfogni. Úgyse lenne olyan mint a Mamié...Az egyik kedvencem volt a repertoárjában gyerekkoromban. Egy hatalmas fazékban volt kb. 3 töltött paprika, a többi csak húsgombóc paradicsomszószban. Nem készítette édesre. A sajátjába szórhatott kristálycukrot, aki akart. Biztos én is szórtam. Egy darbig.

Hozzávalók (4 adag): 

paradicsomszósz (http://majdnemhogypaleo.blogspot.hu/2014/08/paradicsomszosz-alap.html)

400 g darált marha hús

500 g darált sertés hús

1 tojás

5 evőkanál gluténmentes zabpehely (kompromisszumos-ezt használom rízs helyett)

kiskanál só, 4-5 tekerés bors, 1 kiskanál piros paprika 

(Római kömény is nagyon jól illik hozzá, aki szereti!) 

Először elkészítem a paradicsomszószt. 

A darált húsokat és az egyéb a hozzávalókat összekeverem egy nagy tálban. Vagy paprikákba töltöm vagy gombócokat formázok a töltelékből. Egy paprikát mindenképp teszek bele, az íze miatt. Mindet szépen belepakolom a teljesen elkészített paradicsom szószba. Nekem ezt a mennyiségű gombócot ellepte a paradicsom szósz, de ha úgy tűnik nem elegendő a szósz, teszek hozzá egy kis vizet. Kb fél órát főzöm lefedve közepes-takarék lángon. Úgy, hogy ne bugyogjon nagyon, csak lassan fődögéljen. Ennek a fogásnak is megváltozik az illata, amikor kész van. 

Megkóstolom. Ha nem ízlene, sóval vagy a nyírfacukor mennyiséggel kell játszani. Ha úgy találom, hogy nem elég sűrű a paradicsom mártás akkor két dolgot tehetek:

 -Kiveszem a töltelékeket, és a paradicsom mártást közepes-magas lángon beforralom -elforralom a vizet belőle. 

 -vagy feltekerem a lángot, hogy forrjon. 2 evőkanál zabpehelylisztet egy kis hideg vízben elkeverek, és hozzáadom. Ezzel forralom még egy percig. 

  (-zárójeles nempaleo harmadik megoldás egy evőkanál kukorica keményítő egy kis vízzel elkeverve. Ezzel nem kell forralni csak elkeverni a forró szószban.)

Visszateszem a gombócokat a szószba. Tálaláskor megszórom friss zöldfűszerekkel (petrezselyem, bazsalikom, zellerzöld).

Olvadó csokitorta

vőlegény: -Megrendelte a sütis tányért, tehát lennie kell sütinek is!  

                                                                               férj: -Nekünk 12 éve van már. De süti nincs. 

vőlegény: -Nem, nem, nem akarok egy süti nélküli házasságban élni! 

(részlet az Egy kapcsolat szabályai c. sorozatból)

https://www.youtube.com/watch?v=42HLzWXme-s

Süti van. Ki akarna egy süti nélküli házasságban élni?

Hozzávalók:

1 egész tojás + egy sárgája
1 teáskanál zabpehelyliszt VAGY finomra darált mandula (mindkettővel kipróbáltam- működik)
1 csapott evőkanál nyírfacukor
55 g csokoládé (magas kakaótartalmú előnyben)
6,5 g vaj (ez annyira kicsi, hogy szerintem belefér, de meg lehet próbálni kókuszzsírral helyettesíteni -én vajat használtam)
pici csipet só


A sütőt előmelegítjük 230 fokra. Nagyon fontos, hogy ezzel kezdjük azért, hogy kellőképp bemelegedjen a sütő és ne kelljen várnia a masszának

Kevés (edény feléig) vizet forralok egy kis lábosban. Mikor már gyöngyözik, takarékra vesszem a lángot, ráteszek egy tálat, ami nem törik vagy olvad el a hőtől. Beleteszem a csokit és a vajat. Néha megkevergetem. Míg felolvad a tojásokat a cukorral kikeverem. Alaposan, jó habosra. Mivel nem választom szét a fehérjét, hogy külön habot verjek belőle, itt kell belevernem minél több levegőt. Addig verem, míg a csoki felolvad.

Ha felolvadt a csoki, leveszem a vízgőzről, félreteszem, kevergetem, kicsit hűlnie kell. Ha most belekeverem csokis rántottát kapok. Kivajazok, és vékonyan kilisztezek zabliszttel 2 db szuflé formát (IKEA). Mikor a csokiba belenyúlok, és épp csak langyos, belekeverhetem a tojásba. Hozzáadom a csipet sót, a kávéskanál lisztet, és ezekkel is jól összekeverem.

A két előkészített (vékonyan kivajazott, kimandulalisztezett) szufléformába elosztom a masszát, és mehet a sütőbe. Pontosan 6 percig sütöm. Rögtön tálalom. Akkor tökéletes, ha épp csak ahol érintkezik a formával-ott szilárdul meg tésztaszerűen, a többi része pedig lágy és folyós.



Update: Ezúttal úgy készítettem, hogy kemény habbá felverve hozzáadtam a második tojásfehérjét is, és  érdemes kicsit pepecselni vele! Így szépen felemelkedik a teteje.

Vadas nyúllapocka

Itthon nem túl gyakran használt, de fejlődést mutató, jó alapanyag a nyúl. Olaszországban rántják. Egyes családokban pont olyan gyakori, mint nálunk a rántott csirke. A combja, és a lapockája a legízletesebb. A nyúl esetében a lapocka valójában az első -soványka lába. A férjem nem szereti, ha fogdosni kell a húst. Még ha nyeles-akkor sem. De előre szóltam neki és kellőképp kiéheztettem-  sikere is lett! 

Hozzávalók: 

500 g nyúl lapocka (7-8 db) 

1 csokor (nagy) sárgarépa

1 csokor fehérrépa

só, bors, (édeskömény mag) nyírfacukor, 

2x1 evőkanál kacsazsír

mustár (Dijoni, olyan, amiben nincs cukor)

2 evőkanál tejföl

A lapockákat megmosom, papírtörlővel letörölgetem. 

Egy serpenyőt a tűzre teszek, várok míg felhevül, beleteszem a zsírt majd a lapockákat. Mindkét oldalukon kicsit megpirítom őket (4-5 perc). 

Ez alatt megmosom, megtisztítom és kb. 1 centis karikákra vágom az összes répát. 

Mikor a hús már mindkét oldalán kapott egy kis színt, kiveszem a serpenyőből. Újból teszek egy kis zsírt a serpenyőbe és hozzáadom a répákat. Elég nagy lángon pirítom (nekem 6 fokozat van, az ötöst használom) néha megkavarom. Úgy 2-3 perc múlva sózom, borsozom. (Itt lehet hozzá tenni durvára őrölt édeskömény magot.) Majd egy csipetnyi nyírfacukorral megszórom az egészet. Nem kell, hogy a vadas édes legyen! A cukor csak arra kell, hogy kiemelje a répa saját édességét. Amikor már a répa szeltek is kaptak egy kis színt visszapakolom szépen a húst a serpenyőbe, öntök alá kb. egy dl vizet, takarékra teszem és lefedem. Így még kb. 15-20 perc alatt készre párolom az egészet. Menet közben lehet a vizet pótolni, ha elpárologna mind. Mire megpuhul (nem szétfő!!) a zöldség, jó a hús is. Ha nem vagyok biztos benne, hogy jó-e már a hús egyszerűen megcsipkedem, hogy le tudom-e már szedni a csontról. Ha igen, tuti jó. Ekkor befejezésképp kiszedem a répa felét. Azért használtam ennyi répát, hogy elég legyen garnírungnak is, meg mártásnak is. Az aprítóba teszem, és adok hozzá egy evőkanál mustárt, és 2 evőkanál tejfölt. Ez adja a krémességét és a "majdnem paleoságát". Szép egyneműre összedolgozom a géppel. Utolsó kóstolás, tálalás, ebéd!